Beszámoló a 2010. Karácsonyi bábidőszakról
Kaposvári bábcsoport
Az egész úgy indult, hogy vasárnap este a kisfiam elesett a kádban, nagyon fájt a válla. Nagyon megijedtünk! Hála az Úrnak nem történt semmi baja, de már ekkor láttuk, hogy az ördög nagyon támadja a munkánkat!
December 6. hétfő
Nagykónyi
Mivel az iskolában a tornaterem továbbra sem használható, az igazgató a Művelődési házba irányított bennünket, ahol rendkívül kedves fogadtatásban volt részünk. A gyerekek nagyon élvezték a bábelőadást, az énektanítást, és többször megköszönték, hogy eljöttünk. Búcsúzáskor több pedagógus is kifejezte örömét, és azt, hogy évek óta hűségesen visszajárunk hozzájuk. Van egy nagyon kedves, mosolygós tanárnő. Ő volt az egyik, aki nagyon nagyon hálás szívvel volt felénk, a másik pedig egy kb. 50 éves tanár, aki szintén sokáig szorongatta a kezem, és sokszor mondott köszönetet.
Tevel
A művelődési házban kaptunk helyet. Itt általában hangosak szoktak lenni a gyerekek, de most ehhez képest egészen jól viselkedtek. Ennek nagyon örültünk, és jó volt belegondolni, hogy nem hiába járunk ide évek óta. Isten drága igéje szól, és végzi a munkát!
December 7. kedd
Egész éjjel nagyon rosszul voltam, de tudtam, hogy nem maradhatok otthon, így lázasan indultam útnak. És Isten hatalmasan megáldotta ezt a napot!
Református iskola
200 gyerek egy teremben, és még csak egy pisszenést sem lehet hallani! A tanítónők tökéletes fegyelmet tudnak tartani! Átjön a lelkületük, a szeretetük! A gyerekek értik a darabot, érthetően, világosan válaszolnak.
Nagykorpád
Kicsi, és szegény falu. A művházban fogunk bábozni. Dermesztően hideg van, kinn sokkal jobb az idő. Kb. fél órát várnunk kell, mire a gyerekek megérkeznek. Csöndben ülik végig a darabot, a visszakérdezésnél ügyesek, nagyon tetszik nekik az énektanítás. Az igazgatónő többszöris kifejezi, hogy mennyire hálás, és nagyon várnak bennünket Húsvétkor is. Már kifelé mennek, amikor a kezembe akar csúsztatni 2000 Ft-ot, de mondtam, hogy inkább költsék ezt a gyerekekre. Milyen érdekes, hogy az egyik legszegényebb iskola még hajlandó lenne az anyagiakból is áldozni arra, hogy a bábbal együtt az evangélium is elérjen hozzájuk…
December 9. csütörtök
Nem mondhatnám, hogy jól vagyok, de indulnom kell Isten ezt az éneket adta a számba: Az Úrért mi indulunk, az Ő serege mindig készen áll….” És ez az ének kísért el az egész napomon…
Juta
Első itt jártunkkor nagyon hangosak voltak a gyerekek, de egy folyamatos változásnak lehettünk tanúi. A darab alatt csendben figyeltek, a kérdésekre jól válaszoltak, nagyon fegyelmezettek voltak. Ezt szóvá is tettük a pedagógusoknak, akik nagyon örültek a dicséretnek Ebben az iskolában van egy autista kisfiú, akiről már a régebbi beszámolókban is írtam. Most a folyosóról nézte végig az előadást, de ez volt az első alkalom, hogy megköszönte a felé nyújtott ajándékot.
Hetes
Sosem fogadtak még bennünket ebben az iskolában ekkora szeretettel, mint most! A gyerekek és a tanárok egyaránt kedvesek, figyelmesek voltak, és nagyon várják, hogy legközelebb is eljöjjünk!
Mezőcsokonya
Az iskolában a tanárok meglehetősen ellenségesek, egyáltalán nem segítőkészek. Az óvodásokat mi értesítettük az időpontról, az iskola azonban nem mondta meg nekik az előadás helyszínét (mi is csak akkor tudtuk meg, hogy hol lesz az előadás, mikor odaértünk). A könyvtárban kaptunk helyet-és felkérést, hogy rendezzük be a termet . Nagy csúszással kezdek szállingózni a gyerekek, és pár tanerő. A bábdarab alatt itt-ott zsivaj, de azért mire az árnyjátékhoz érünk, elcsendesednek.
És már nem először éljük meg a csodát, hogy az előadás alatt a tanárok lelkülete megváltozik. A gyerekek csillogó szemmel felelnek a kérdésekre, és amikor az egyik kisfiú az énektanításnál megszólal: „Ugyanezt az éneket tanultuk az imaházban is!” Már mindenkinek az arca ragyog, és érezni lehet Isten jelenlétét a teremben.
Somogysárd
Nagyon hangosak a gyerekek! Szinte alig halljuk mi magunk is a CD-t, és hallatszik, ahogy a gyerekek egymást fegyelmezik. A végén derült ki, hogy mindössze egyetlen egy tanárnő volt a gyerekekkel, ő is messze hátul valami újságot olvasott. Viszont 8-10 nyolcadik osztályos végignézte az előadást, meghallgatta a prédikációt. Külön odamentem hozzájuk, és beszélgettem velük. Beszéltem nekik arról, hogy bármilyen problémájuk, kérdésük van, odamehetnek Istenhez bátran, és Ő kész a válaszokkal, az elfogadással, és a szeretettel. Végül mindannyiuknak adtam egy egy tanári ajándékot, nagyon értékelték, hogy „felnőtt”-ként lettek kezelve.
December 10. péntek
Az időjárás eléggé kiszámíthatatlan, de igyekeztünk, és pontosan odaértünk az első helyszínre.
Andocs
Itt azonban elfelejtették, hogy jövünk, és jó 20 perces késéssel tudtunk emiatt kezdeni. Az 5. osztályosok „kisírták”, hogy ők is részt vehessenek az előadáson. Külön nagy ajándéknak tekintjük, hogy az itteni testvérek egyszer csak megjelentek, erősítettek bennünket.
Az igazgatónő az előadás után: „Ez most különösen nagyon szép volt!” (Emlékszem rá, tavaly is pontosan ezt mondta Nagy öröm számunkra, hogy értékeli amit lát és hall!)
Mint később megtudtuk egy bennfentestől, az egyik tanár úr szinte belebújt az ajándék könyvbe, egész délután azt olvasta
Karád
Hiába igyekszünk, egy kamion keresztben áll az úton, és jó időbe telik, míg folytathatjuk az utunkat. Az ördög évek óta folyamatosan támadja ezt a falut. Olyan még nem volt, hogy itt különösen nagy támadás ne lett volna!
A gyerekek már mind a művházban ülnek, mire megérkezünk. Míg a lányok gyorsan összerakják a paravánt, addig elkezdem az énektanítást. Nemcsak a gyerekek, de a tanárok is nagyon élvezik. Kiváltság és öröm ilyen csodálatos helyszíneken bábozni, prédikálni!!!
A felszerelés összepakolásakor Judit lábára ráesett a reflektor állványa. Innéttől kezdve nem is tudott ráállni a lábára, pedig még hátra volt két helyszín!
Nágocs
Az igazgatónő a telefonáláskor hűvösen fogadott, mivel a húsvéti csapat nem tudott a megbeszélt időre ideérni, és el is maradt az előadás. Most kedvesen siet az üdvözlésünkre, és egy kis beszélgetés során kiderül, hogy nyoma sincs már a neheztelésnek. Annyira csodálatos, hogy Isten gyermekeiként a békességszerzésre is el vagyunk híva!!! Nagyon jó élményekkel távozunk innét is.
Egy kisfiú mesélte, hogy ő Ságvárról költözött ide, és ott (Ságváron) már látott egy ilyen bábdarabot. (Sajnos konkrétumokra nem emlékezett, de ennek is nagyon örültem!!!)
Somogymeggyes
Kicsi falu, kicsi iskola, hatalmas szeretet. Nemcsak egy hatalmas cserépkályha, hanem az igazgatónő szíve is fűti az iskolát. A gyerekek tüneményesek, igazi öröm a bábozás, prédikálás, énektanítás. Többször is kihangsúlyozzák, hogy mennyire várnak bennünket jövőre is!
December 13. hétfő
Csököly
Új igazgatónő van, aki nem jött ki a bábdarabra. Itt is azt vettük észre, hogy a gyerekek jobban figyelnek, csendesebbek, mint az előző években. A nagy létszám ellenére kezelhetőek voltak, értették, és élvezték az előadást.
Jákó
Régi helyszín, jóformán „hazajárunk”. Szeretnek bennünket nagyon. egy kis csúszásban voltunk, ezért míg a paravánt összeállítottuk, Ildi elkezdte az éneket tanítani a gyerekeknek. Majd megkérdezte, hogy ki emlékszik korábbi bábdarabokra. A gyerekek meglepően jól visszaadták a Panov apó eseményeit, és a Petike eltűnik-re is emlékeztek!
Az ördög erőteljesen bombázza a hátországot! Édesanyámnak eltört a keze.
December 15. szerda
Itt csatlakozott hozzánk Gyöngyi Kaposszekcsőről.
Kaposszerdahely
Nem vártak bennünket, barátságtalan hideg van, és nekünk kellett a székeket is elrendezni. A gyerekek viszonylag csendesek voltak, a pedagógusok az énektanítás alatt enyhültek meg.
Szenna
Szinte menetrendszerű ezen a helyszínen, hogy a pedagógusok „méla undorral” néznek ránk, ha lehet, kifelé csodálkoznak az ablakon, csak nehogy valami kapcsolat legyen köztünk. Aztán az előadás végére ez változik. Azt gondolom, hogy talán egy kivétel maradt csak, aki nem enyhült meg a darab végére. Amikor az előadás során az apuka a Bibliáról kezdett beszélni, egy gyerek többször is hangosan pfujjogot, jajgatott. És ki intette volna rendre? De hisszük, és reméljük, hogy sikerült átadnunk valamit Isten szeretetéből, és ez a szeretet fog változást előidézni a gyerekek életében!
Bárdudvarnok
Rekordot döntöttünk 12 gyereknek adtuk elő a bábdarabot.
Kaposvár, Gyakorló iskola
Az ún. kistornaterembe küldtek minket, meglehetősen barátságtalan a helyszín. Kisvártatva kislányok érkeznek, akik önszorgalomból nekiállnak a padokat elrendezni, ám hamarosan kiderül, hogy nem lesz annyi pad, ahány gyereket jeleztek. Elmennek szőnyegért. Hamarosan egy tanárnő érkezik, aki érdeklődve kérdezi, hogy miért ide jöttünk, és miért nem a nagy tornaterembe. Mondtuk, hogy ideküldtek bennünket. Mire ő: Megbeszélem az igazgatóhelyettessel. Azért elmondta a másik tornaterem előnyeit. Már kezdenünk kellene az előadást, és a gyerekek is szállingóznak, mire visszatér, és át kell hurcolkodnunk a nagy tornaterembe. Ez egy kis időt igénybevesz. Ebben az iskolában tartok hetente egyszer Bibliaórát, és a gyerekeim élénken és hangosan üdvözölnek, ez nagyon jól esik!
Végre kezdhetünk! Kicsit tartottunk attól, hogy a sok gyerek zajos lesz, de jelen van egy férfi pedagógus is, aki határozottan rendet teremtett, vagy csitította a gyerekeket. A bábdarab alatt legalább tízen kimentek, nemcsak gyerekek, hanem egy tanárnő is. Az előadás után, amikor a Palánta honlapjáról, és a Palánta Bibliaszakkörről beszéltem (persze ezt előre egyeztettem) két tanárnő gúnyosan nevetgélt, sugdolózott. De a legeslegvégén, az ajándékok átadása után odajött egy tanárnő, akivel egyeztettem, és ezt mondta: Szívesen látjuk Önöket ezentúl minden ünnep előtt!
Isten megint megnyert egy csatát!
A Bibliaszakköre 2 kisgyerek jelentkezett!
December 16. csütörtök
Magyaratád
Egy kicsit késtünk az időjárás miatt. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Ez egy olyan hely, ahol évek óta szívesen látnak minket a gyerekek csak úgy, mint a felnőttek. Öröm bábozni, prédikálni és bármit csinálni egy ilyen helyen!
Lábod
Szakadó hóesésben tesszük meg a hatalmas távolságot. Az iskolát gyönyörűen felújították, azonban a tornaterembe hosszú várakozás után jutunk be. Itt is azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek csendesebbek, fegyelmezettebbek, mint a korábbi években. Isten igéje végzi a munkáját!
Útközben kapjuk a hírt, hogy Anyósom elesett, úton vannak a balesetire….
Kaposvár, Kisegítő iskola
A szervező tanárnő nagy örömmel fogad bennünket, tüstént gyerekek sietnek a segítségünkre a bepakolásnál. A tornateremben épp a karácsonyi díszlet felrakása folyik. Gyorsan felállítjuk a paravánt, eközben beszédbe elegyedünk a díszítésen dolgozó pedagógusokkal. Oldott, barátságos a légkör, sokat kérdeznek a bábozásról, technikai részekről. Mi is megcsodáljuk a munkájukat. Soha nem volt részünk még itt ilyen kedves fogadtatásban. Hamarosan jönnek a gyerekek. Nagyon drágák. Látszik rajtuk, hogy ha egy pici szeretetet kapnak, annak a többszörösét képesek azonnal viszonozni. Mivel szakaszosan érkeznek az osztályok közéjük megyünk, beszélgetünk velük. Egy csapásra jó pár barátot szerzünk. A bábdarab alatt figyelnek, a visszakérdezésnél aktívak, a mutogatós éneket nagyon élvezik (a tanárok is ). Élményekkel és szeretettel megrakodva távozunk ebből az iskolából. Nagyon várnak bennünket Húsvétra is.
Hétfőn lesz még 2 előadásunk, illetve csütörtökön egy. A város hívott bennünket, és ezt nagy lépésnek tekintjük. Sok gyereknek lesz alkalma hallani Isten igéjét!
Mérleg:
Az egyik oldalon ott van a rengeteg támadás, betegségek, balesetek. Az ördög el akart tántorítani bennünket. De a másik oldalon ott van az a több ezer gyerek, akikhez eljutott Isten üzenete. Ezek a gyerekek hazavitték a Cd-ket, amiket hallgatnak nemcsak ők, hanem a családjuk is! ÉS hazavitték a bábdarabot a szívükben. Ebben az időszakban annyira rámutatott erre Isten, hogy érdemes befektetni, érdemes vetni!!!!!
Nem tudjuk, mit hoz a jövő. A csapattagok jó részének már jelenleg sincs munkája, és nem tudjuk mi lesz a húsvéti időszakban. De úgy terveztük-remélve, hogy addigra lesz munkahelyünk, hogy Húsvét előtt egyszerre kérünk egy hét szabadságot, és megyünk bábozni
