Kedves Munkatársaink!
Az idei bábidőszakról szeretnék beszámolni nektek:
Mint az "megszokott", az előkészületi napokban többször kellett összeszedni magunkat (és a csapatot is), felvértezni a gondolatainkat a "nem adom fel" mottóval. Bizonyára minden bábcsoport hasonló hullámokon megy át, ezért nem is akarom a részleteket idézni, elég legyen csak egy tanulság: Az általatok küldött körlevelek között volt egy beszámoló valamelyik csapat életéről, s abban az állt, hogy egy nehéz helyzetben levő vezetőben "még csak fel sem merült" (!), hogy feladja a karácsonyi bábmunkát. (Meg kell mondjam, bennem néha felmerült, de ennek a testvérnek az elszántsága segített.)
Így hát sűrített utolsó próbákkal, izgalmas finisben levő szervezéssel összesen tíz iskolába egyeztettünk időpontokat.
Az volt a látásunk, hogy idén olyan helyekre menjünk, ahol szívesen várnak, és még talán soha nem volt bábcsoport náluk. (Kivéve a szomszéd iskolát és a sajátunkat).
Azonkívül nagyon szerettem volna, ha a helyi hitoktató, vagy lelkész is részt tudna venni a műsoron, hogy építhessük a kapcsolatot velük is, hiszen az ő munkájukra "töltjük az olajat", ők vannak ott egész évben a gyerekekkel.
A bábos csapatunk a mostani hetedikes tanulókból állt, ők még majdnem mind újak voltak. Ez egy kicsit izgalmassabbá teszi a munkát, nincsenek megszokott "rutinok". Az összeszereléstől a bábmozgatásig szó szerint össze kellett rázódni a csapatnak. Ennek ellenére mindenhol sikerült úgy életre kelteni a műsort, hogy a helyieknek valóságos élményt jelentsen.
Minden helyen tudtunk imádkozni a gyerekekkel, mindenhova jutott újság és CD is, és általában sikerült felhívni a honlap látogatására is a figyelmüket.
Ami különlegesen jó volt:
-Bezenyén ott volt a helyi hittanár és a helyi plébános is! A végén tudtunk velük beszélgetni, és egy jövendő bábcsoport "magjait" elültetni. Itt talán már csak a kapcsolat ápolásán fog múlni, hogy a lelkes hittanár "elindul-e" a bábozás útján.
-Ivánban annyira lelkes volt a közönség! A rap énekeknél felnevettek (több roma származású gyerek volt köztük, bizonyára muzikálisak), a válaszoknál nagyon ügyesek voltak! +meglepetés: a helyi igazgató úr, aki végig ott volt, a végén felállt és teljes meghatottsággal mondta a gyerekeknek: "látjátok gyerekek, Jézushoz kell megtérnetek!".
Ilyet kevés helyen láttam eddig!
-Jó volt az is, hogy nem egy feszített időbeosztásunk volt. Többször adódott lehetőségünk a helyiekkel beszélgetni, a fent említett igazgatóért még személyesen is tudtunk imádkozni!
-A saját gyerekeinkkel rendkívül jó volt! Sokat nevettünk, beszélgettünk, együtt ettünk, együtt éltük át az örömöket.
Többször imádkoztam, hogy az Úr a legjobb decembert adja nekünk (ne azt a rohanós, stresszes, ajándékok után futkosóst stb.), és ezt meg is tapasztaltam. A bábprogram is így zajlott le. Számomra újra megerősödött a "Jézusért szolgálni egy jó csapatban" érzése, ami szerintem a világon a legjobb dolog!
Köszönjük az együttműködéseteket, az áldozatokat, amit a bábdarab sikeréért hoztatok!
Szeretettel: B. Laci
Az idei bábidőszakról szeretnék beszámolni nektek:
Mint az "megszokott", az előkészületi napokban többször kellett összeszedni magunkat (és a csapatot is), felvértezni a gondolatainkat a "nem adom fel" mottóval. Bizonyára minden bábcsoport hasonló hullámokon megy át, ezért nem is akarom a részleteket idézni, elég legyen csak egy tanulság: Az általatok küldött körlevelek között volt egy beszámoló valamelyik csapat életéről, s abban az állt, hogy egy nehéz helyzetben levő vezetőben "még csak fel sem merült" (!), hogy feladja a karácsonyi bábmunkát. (Meg kell mondjam, bennem néha felmerült, de ennek a testvérnek az elszántsága segített.)
Így hát sűrített utolsó próbákkal, izgalmas finisben levő szervezéssel összesen tíz iskolába egyeztettünk időpontokat.
Az volt a látásunk, hogy idén olyan helyekre menjünk, ahol szívesen várnak, és még talán soha nem volt bábcsoport náluk. (Kivéve a szomszéd iskolát és a sajátunkat).
Azonkívül nagyon szerettem volna, ha a helyi hitoktató, vagy lelkész is részt tudna venni a műsoron, hogy építhessük a kapcsolatot velük is, hiszen az ő munkájukra "töltjük az olajat", ők vannak ott egész évben a gyerekekkel.
A bábos csapatunk a mostani hetedikes tanulókból állt, ők még majdnem mind újak voltak. Ez egy kicsit izgalmassabbá teszi a munkát, nincsenek megszokott "rutinok". Az összeszereléstől a bábmozgatásig szó szerint össze kellett rázódni a csapatnak. Ennek ellenére mindenhol sikerült úgy életre kelteni a műsort, hogy a helyieknek valóságos élményt jelentsen.
Minden helyen tudtunk imádkozni a gyerekekkel, mindenhova jutott újság és CD is, és általában sikerült felhívni a honlap látogatására is a figyelmüket.
Ami különlegesen jó volt:
-Bezenyén ott volt a helyi hittanár és a helyi plébános is! A végén tudtunk velük beszélgetni, és egy jövendő bábcsoport "magjait" elültetni. Itt talán már csak a kapcsolat ápolásán fog múlni, hogy a lelkes hittanár "elindul-e" a bábozás útján.
-Ivánban annyira lelkes volt a közönség! A rap énekeknél felnevettek (több roma származású gyerek volt köztük, bizonyára muzikálisak), a válaszoknál nagyon ügyesek voltak! +meglepetés: a helyi igazgató úr, aki végig ott volt, a végén felállt és teljes meghatottsággal mondta a gyerekeknek: "látjátok gyerekek, Jézushoz kell megtérnetek!".
Ilyet kevés helyen láttam eddig!
-Jó volt az is, hogy nem egy feszített időbeosztásunk volt. Többször adódott lehetőségünk a helyiekkel beszélgetni, a fent említett igazgatóért még személyesen is tudtunk imádkozni!
-A saját gyerekeinkkel rendkívül jó volt! Sokat nevettünk, beszélgettünk, együtt ettünk, együtt éltük át az örömöket.
Többször imádkoztam, hogy az Úr a legjobb decembert adja nekünk (ne azt a rohanós, stresszes, ajándékok után futkosóst stb.), és ezt meg is tapasztaltam. A bábprogram is így zajlott le. Számomra újra megerősödött a "Jézusért szolgálni egy jó csapatban" érzése, ami szerintem a világon a legjobb dolog!
Köszönjük az együttműködéseteket, az áldozatokat, amit a bábdarab sikeréért hoztatok!
Szeretettel: B. Laci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése