A bábdarab tartalma

Hogy is kezdődik a történet?
Közeledik a karácsony. Az év utolsó tanítási napja is véget ért. Fanni és Barni - ahogy hazaérkeznek az iskolából, ledobják az iskolatáskát, és - élvezni akarják a szünet nyújtotta szabadság lehetőségeit... Ám... hazaérkezik anya és apa. Valami olyan meglepetést tartogatnak a gyerekek számára, amelyre egyikük sem számított... A finom, ünnepi vacsora után leül a család beszélgetni. Meghitt, hangulatos az otthon melege. Az apuka szeretetteljes, az anyuka szelíd és kedves. De a gyerekek... Mikor apa és anya elárulják a titkot: a következő karácsonyon már együtt ünnepelhet velük az új kistestvérük, mert anya kisbabát vár... Fanni és Barni - a szülők legnagyobb meglepetésére - kifakadnak. Ahelyett, hogy örülnének, megölelnék anyát, ingerülten kiabálják egymás szavába vágva: "Én azt hittem, hogy legalább egy társast kapunk?! De egy testvért?!! Nem kell ide még egy gyerek! Már így is elegen vagyunk a szobámban! Persze, hogy elegye előlem a kaját?! Minek ide még egy nyávogó kislááány?!!"

Anya nagyon elszomorodik és sírva kiszalad a szobából: "Én nem így vártalak titeket! Én örültem nektek is, és neki is örülök!"

"Amit a legjobban kell kívánni, az irgalmasság az..."
Apa pedig elkomorodik. Megsimogatja a két kis buksit... és elkezd beszélgetni gyermekeivel. Szereti őket.  Elmagyarázza nekik, hogy amit tettek, az nem helyes, mert nagyon megbántották anyát. Énekelni kezd, szelíden, csupa szeretettel. S felcsendül a 2010-es karácsony legcsodálatosabb dala (mely egyben a címadó dal is): a "Ha egyet befogadsz..." Egy régi-régi könyvet vesz elő: a Bibliát. És elolvassa a gyerekeknek az Úr Jézus születésének történetét. Ekkor a bábdarabban színváltás történik - és egy csodálatos, feledhetetlen árnyjelenet következik.

Az árnyjelenet
Mária, József és a kis magzat Úr Jézus történetét ismerhetik meg a nézők egy olyan szemszögből, amit talán kevesebbszer lehet hallani, látni így karácsony idején... Mária - egy Dávid házából származó leány - Józsefnek van eljegyezve. Még nem házasok, tehát Mária szűz. Egy nap Máriát meglátogatja Gábriel angyal, s Isten ereje betölti a lányt. Az angyal hírét hozza, hogy kisbabát fog szülni. Mária csodálkozik ezen, és meg is kérdezi az angyalt: "Hogy lesz ez nékem, hiszen én férfiút nem ismertem?" Az angyal elmondja, hogy a Magasságos ereje fogja beárnyékozni a leányt, s aki születik, az szent lesz, és a Magasságos Isten Fiának hívatik. Mária engedelmesen így szól: "Legyen nékem a te beszéded szerint." Az eset híre - hogy Mária kismama lett - gyorsan terjedt, s csakhamar József fülébe is eljutott. A férfi gyötrelmét láthatjuk... a gondolatokat, amik megjelennek a fejében: "Nem fogadhatom be ezt a gyermeket, hisz nem az enyém. Azt sem tudom, honnan való... de ha elbocsátom Máriát, paráznaság miatt megkövezik... nem. Ezt nem tehetem, hisz szeret engem, és Istent is szereti. Elbocsátom titokban..." Ebben megnyugodva lefeküdt aludni. Ám éjszaka, álmában neki is megjelent Isten angyala. Szólt hozzá: "József, Dávidnak fia. Ne félj magadhoz venni Máriát a te feleségedet, mert szent az a gyermek, akit a szíve alatt hord!" József hallgatva az angyal szavára felserkent, felkelt, és úgy tett, amint Gábriel mondta néki.
Feleségül vette Máriát.

Telt-múlt az idő. Máriának már nagy pocakja van. Egy szamárháton ül, József pedig elől megy, s vezeti a szamarat. Betlehembe igyekeznek az összeírásra - melyet Augustus császár rendelt el. Ám az ifjú pár nem kap helyet egy vendégfogadó háznál sem. József bekopog még egy utolsó házba, de a fogadtatás nagyon nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan Fanni és Barni fogadták az új kistestvérüket.
"Mit zavarog ilyen este?" - rikácsolja a fogadós asszony.
József elmondja, hogy felesége nem sokára szülni fog, és szállást keresnek éjszakára. Erre az asszony éktelen kiabálásba kezd: "Menjen innét tovább! Nem szeretném, ha ide szülne az asszonya! Van itt elég gyerek! Nem kell ide még egy! És ha lenne helyem sem adnék!!!"-majd becsapja az ajtót.

Így történik tehát, hogy Mária és József egy barlangistállóban, az állatok közt húzzák meg magukat éjszakára. És ezen az éjszakán... egy édes kis újszülött sírása hasít bele a csöndbe: Megszületett a Megváltó! Halleluja! József magasztalni kezdi Istent ezért a csodáért.
Itt ér véget az árnyjáték.

...ami valóban egy csoda...
A gyerekek döbbenten hallgatják a történetet. Magukra ismernek. Szomorúak, és gondolkodnak... Ráébrednek, hogy irgalmatlan és kemény volt a szívük - ezt persze senki nem mondja nekik... de érzik belül. A kis Fanni azonnal kiszalad anyához és bocsánatot kér tőle. Barni pedig még beszélget egy kicsit apával. Elmondja, hogy eddig nem akarta befogadni a kistestvérét, de most már másképp látja.
Anya is megjelenik a színen Fannival. "Hogy történt ez a változás ilyen hirtelen?"-kérdezi férjétől, aki boldogan válaszol: "Hát, tudod, kedvesem, az Úr Jézus csodákra képes!"
Anya megbocsát, megöleli gyermekeit. A nézők fellélegeznek. Teljesen megoldódott a konfliktus - ami valóban egy csoda! :)

Együtt kívánnak boldog karácsonyt a nézőknek... hiszen nekik már valóban BOLDOG lesz a karácsonyuk: "Boldog karácsonyt! Boldog karácsonyt!"

Mi is boldog karácsonyt kívánunk, kedves Olvasónk! :)