A "Ha egyet befogadsz" egy csoda!!!

Berzsánné Kováts Esztert kérdeztem, aki a Palánta Misszió - ha úgy tetszik - szépség és rajz-felelőse. Illusztrál, grafikai feladatokat lát el, újságot ír és szerkeszt... A "Ha egyet befogadsz" karácsonyi foglalkoztatót is ő írta, illusztrálta és szerkesztette, részt vesz a különböző fejlesztésekben, ötletelésekben, tervezési folyamatokban. Ezen kívül a bábdarabban Fanninak, a kislánynak kölcsönözte hangját...


Mi a véleményed a bábdarabról?
Eszter: Nagyon nagyon szeretem! Ez, a "Ha egyet befogadsz" és a Sünikés (www.sunikebabdarab.blogspot.com) a kedvencem! Ez az idei karácsonyi... valahogy remekmű lett... és ahogy elkészült, ahogy összeállt az egész (a bábdarab, a CD, a történetek, a foglalkoztató füzet): egy csoda!


Ki a kedvenc szereplőd?
Eszter: Az apuka és az anyuka... bár én a kislány szerepét játszottam a stúdiófelvételkor. :) Az apuka azért, mert nem kiabál, hanem nagyon türelmes a gyerekekkel, szereti és megérti őket, és amikor rosszul viselkednek, akkor is beszélget velük, nem utasítja el őket. Az anyuka pedig azért, mert befogadja a kisbabát, és ugyanolyan szeretettel várja, mint a nagyobb gyerekeket várta annak idején...


Milyen volt a stúdiófelvétel?
Eszter: Izgalmas! A stúdiófelvétel mindig izgalmas! Először megkaptuk a szöveget. De ezen még módosítottunk menet közben, hogy még jobb legyen, még érthetőbb legyen a szöveg. Aztán volt olvasópróba... de erre nem sok idő maradt, mert a felvételt meg kellett kezdeni. Voltak olyan szereplők, akiknek hamarabb el kellett menniük, így az ő szerepeiket előre felvettük. Ez már így lehetséges a modern stúdiós berendezésekkel... Ez színészi teljesítmény szempontjából egy kicsit megnehezítette a felvételt, hiszen mindig könnyebb úgy felvenni a darabot, hogy mint egy színdarabban a színészek, egymás szavába vághatunk, ha kell... reagálhatunk egymás mondataira... de persze így is nagyon jól sikerült a felvétel, hogy kicsit darabokban kellett fölmondanunk...


Elárulsz egy érdekességet a stúdiózással kapcsolatban?
Volt például olyan is, hogy újra kellett mondanom 2-3 mondatot, mert eltűntek - valahogy... :)


Úgy tudom, te írtad és szerkesztetted a karácsonyi újságot. Hogy zajlik ez az egész műveletsor?
Eszter: Igen... nagy részt én írtam... de azért besegített a Palánta írónője is - aki egyben az édesanyám.  Úgy zajlik ez az egész folyamat, hogy először is meghallgatom a bábdarabot. Ha lehet, csukott szemmel, koncentrálva. Aztán meghallgatom újra és újra... mígnem egyszercsak, egyik pillanatról a másikra megjelennek bennem a figurák. És akkor már tudom, mit kell lerajzolnom. Ekkor gyorsan kell egy papír, megfelelő inspiratív környezet... és jöhet a festés. Kizárom a külvilágot és alkotok. Megszűnik körülöttem minden, és belépek abba a világba, ami a papíromon megszületik, s amit a fülemmel hallok (a CD-n). Illusztrálok. És közben nagyon erősen gondolkodom. Pontosnak, tökéletesnek kell lennie minden egyes képnek, hiszen a munkám nagyon felelősségteljes. Meghatározom azt, hogy a kis Olvasók, és a szülők hogy fogják elképzelni a szereplőket, akiknek a hangját a hangzó anyagon hallják. Megfestem a képregényt, aztán a színezőket. Kiválasztom a színezőkhöz a hozzájuk legjobban passzoló igeverseket. Tudom, hogy az egész munka közben az Úr vezeti a kezemet, gondolataimat. Édesanyámmal együtt írjuk a szülőknek szóló cikkeket, és Gyuripásztor leadja a saját cikkeit és instrukcióit is. Beszedem az arra az újságra kiválasztott gyermektanító prédikációját, és átírom, hogy pörgős, gördülékeny legyen. Megfestem a borítót, és számítógéppel utánadolgozom. Megszerkesztem a képregényt, és beleteszem a szövegeket... és így tovább, és így tovább...
Hosszú idő, míg tökéletes lesz minden oldal. Ellenőrizzük az egész újságot egyszer, kétszer, háromszor... sokszor.
S hogy mennyi gyerek kezébe kerül ez a foglalkoztató füzet és CD... szerintem én el sem tudom képzelni... :)


Ha kiemelhetnél egyet azok közül a tevékenységek közül, amiket 2010 karácsonyán végeztél, melyik lenne az?
Eszter: Talán a sok koncertezés a 4D újdimenzió zenekarral. Zongorán játszom. Tizenkilenc szabadtéri (és művelődési házban tartott) karácsonyi, családi koncertet adtunk a Vörösmarty téri ünnepi vásárban, a Felvonulási téren rendezett Mikulás Gyárban és Angyalok Erdejében. Jártunk a Nagyothallók Intézetében, a Kőbányai Szabadidőközpontban, a Civil házban és Pilisen is egy zsúfolásig megtelt tornateremben.
Bár nagyon sűrű volt ez a karácsony előtti időszak, mégis nagyon emlékezetes volt minden fellépés. Rengeteg gyerekkel, apukával, anyukával és nagyszülővel találkoztunk idén. Volt egy olyan koncertünk a Vörösmarty téren, ahol több, mint 100 nézőnk volt. Megható volt, ahogy a nagy hidegben, a hóesés ellenére kitartóan ott álltak a kis nézők a színpad előtt, és velünk énekelték: "Szeretni soha nem késő, szeretni mindig lehet!"


Mondj pár szót a karácsonnyal kapcsolatban!
Nagyon várom a karácsonyt... és azt, hogy családi körben ünnepelhessünk! Boldog karácsonyt kívánok minden Kedves Olvasónknak! :)

Berzsánné Kováts Eszter - a Palánta grafikusa

Két exklúzív fotó: gyerekek nézik a bábdarabot...