Szolnok kettő

Hankoszki Zsuzsival beszélgettem. A Palánta-évzárón – más néven: Palánta-karácsonyon – egymás mellett ültünk az asztalnál. Zsuzsanna energikus, csinos fiatalasszony, aki minden idejét annak szenteli, hogy az evangéliumot megossza országunkban, és a határainkon túl élő magyar gyermekekkel. A szolnoki hölgy év közben tanítja a kisiskolásokat, a húsvéti és karácsonyi bábidőszakban pedig 5000-nél is több gyermekhez viszi el a karácsony örömét...

Melyik bábcsoportban játszol?

A 'Szolnok kettő' nevű bábcsoportban játszom. :) Még nem tudtunk jobb nevet kitalálni, és Szolnokon már volt egy másik bábcsoport... :) :) :)

Mesélj egy kicsit a 2010 karácsonyi bábidőszakról!

Közel 5000 gyereket értünk el. És ezek közül mindnek... minden bábelőadás után elénekeltük és elmutogattuk a dalt a gyerekeknek. Nagyon sok meghatódott pedagógusszemet láttunk. A felnőttek jobban meghatódtak, mint a gyerekek. Hiszen ők jobban felfogják a súlyát a gyerekvárásnak, mint a gyerekek. Romániában is voltunk. Az 5000-ből 2000 gyerek látta Romániában a darabot. Szolnok és Pest megyében játszottunk.

Hogy tetszik neked a bábdarab?

Nekem nagyon tetszik. Nagyon aktuális az üzenete. Mert szinte minden felnőtt azt gondolja, hogy van joga eldönteni, hogy megszülethessen a gyereke vagy nem. És ez a bábdarab rámutat arra, hogy ez nem így van. Hogy Isten adja az életet és ő az, aki gondoskodik mindenről.

Hogy tetszik a “Ha egyet befogadsz” című dal?
Nagyon megható. Nagyon egyszerű és könnyen megtanulható.

Ki a kedvenc szereplőd?

A kisfiú, Barnus – azért mert én azt játszottam :) De egyébként mindegyik... mert egy tipikus család, amelyikben mindenki magára ismerhet valamelyik szerepben. Nagyon tetszik az apának a viszonyulása a gyerekekhez.

Milyen érzés a bábparaván mögött térdelni és úgy bábozni, hogy közben nem látod a gyerekeket?

Hát... nagyon izgalmas és jó érzés. Néha sajnáltam, hogy nem látom a gyerekek arcát, de már a gyerekek reakcióiból megtanultuk, hogy mi történhet odakinn. A vastapsokból, a közbekiabálásokból, a nagy csendből már tudunk következtetni az érzésekre.

Mennyire fárasztó egy bábdarabot végig bábozni?

Nálunk általában úgy van, hogy eleinte nagyon fárasztó – főleg, hogyha főszerepeket, hosszabb szerepeket játszunk. De a végére már annyira megtanuljuk és átéljük a szerepeket, hogy már álmunkban is el tudnánk játszani.

A szöveget már gondolom... tudjátok kívülről...

Igen. A végére már az összes szerepet el tudnánk játszani, mert annyiszor hallottuk.

Történt ebben a bábidőszakban valami érdekesség?

És még ennek a szezonnak volt egy olyan különlegessége, hogy én beugrottam egy másik bábcsoportba, mert nem voltak meg az emberek. És ők is kétszer odaadták a bábfelszerelésüket, hogy egyszerre két helyen tudjuk játszani a bábdarabot. Jó volt, hogy így össze tudtunk dolgozni.

Mesélj egy kicsit a családodról!

Nagyon szerencsés vagyok olyan szempontból, hogy akármilyen sokat vagyok távol, próbákon, úton... bárhol... a férjem mindig támogat. Sosem mondja azt, hogy ne csináljam, hanem támogat. És ez még ad egy plusz energiát ehhez a munkához.

Hogy ünneplitek a karácsonyt?

Még igazából nem volt időm ezen gondolkodni. Valószínűleg édesanyámmal és öcsémmel együtt fogjuk. Még nem vettem ajándékokat... de tudom, mit veszek. Elméletben már megvannak. A takarítást még holnap fogom... ilyenkor nincs időm takarítani :) Állandóan bábozunk.

Mit üzennél így karácsony előtt a magyarországi gyerekeknek?

Kívánom azt, hogy tapasztalják meg, hogy milyen irgalmasnak lenni, és milyen az, ha velük irgalmas valaki!

Köszönöm a beszélgetést, és boldog karácsonyt kívánok!

Köszönöm! :)