2010. december 22., szerda

Szeretet! Szeretet! Szeretet!!!


A Palánta Gyermek-Lélek-Mentő hangmesterét, Karika Györgyöt kérdezem így karácsony előtt...

Hogy tetszett a bábdarab?
Gyuri: Szerintem jó volt a bábdarab. Jó mondandója van. Ügyesek voltak a színészkedőink... és igazán jót kevertünk.

Milyen volt a felvétel?
Gyuri: A felvétel elég nehézkes volt :) Mert egy kicsit felkészületlenek voltunk… ez így volt. Kapkodós volt…

És milyen lett az eredménye?
Gyuri: Pozitív lett. Sok pozitív visszajelzést kaptunk róla, hogy sikeressé tudtuk tenni felvételünket.

Ki a kedvenc szereplőd?
Gyuri: Az apuka. Mert - technikai szemmel - vele volt a legtöbb problémánk. Belőle volt a legnehezebb egy jót kihozni… De aki meghallgatja a bábdarabot, az hallhatja, hogy talán belőle sikerült a legjobbat kihozni.

Hogy tetszik a címadó dal?
Gyuri: Tetszik… de amit a kis Barni énekel, a "Bárcsak már nagy lennék" jobban tetszik! :) Valahogy jobban hozzám illik… vagy nem tudom… :)

Hogy ünnepled a karácsonyt?
Gyuri: Családi körben. Babánkkal, és születendő babánkkal.

Mivel teszed meghitté az ünnepet?
Gyuri: Először pihenni kéne… :) aztán utána kellene meghitté tenni valamivel… még nem jutottam el odáig, hogy ezen gondolkozzam…

Miből áll a munkád?
Gyuri: Stúdiózom. Hangfelvétel, keverés, zenefelvétel… Plusz a számítógépek karbantartása az irodákban.
Hát… érnek feszültségek is a munka során, de ez velejárója sok ember közös munkájának. A stúdiómunka számomra természetes – bár biztosan mások számára nagyon érdekes, hogy valaki ilyen munkát végez… nem nagyon tudom megfogalmazni, hogy miért különleges… :)

Mit gondolsz miközben felveszel vagy keversz egy újabb bábdarabot?
Közben értékeled magadban a történetet vagy nem?
Gyuri: Abszolút nem. Csak arra figyelek, hogy technikailag jó legyen a felvétel. Mikor először visszahallgatom, akkor rögzül bennem, hogy mi is a történet mondandója.
Ezért nem is kérek szövegkönyvet például… én erre nem is figyelek. Csak, hogy ne legyenek technikai gondok. A szövegre és szövegmondásra a dramaturg figyel.

Milyen a kettőtök kapcsolata – a dramaturggal (aki egyben az írónő is)?
Gyuri: Szerintem abszolút jó kapcsolatunk van… Persze… mert sokat dolgozunk együtt, így egy-egy mozdulatból értjük egymás gondolatait.

Ha egyet üzenhetnél valamit a magyarországi gyerekeknek, mi lenne az, így karácsony előtt?
 Gyuri: ...hát…Szeretet! Szeretet! Szeretet!!! talán ezt… 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése